7. A feltételes utasítások

Egy programozási nyelv fontos részei az ún. feltételes utasítások. A Fortranban az if utasítás a legelterjedtebb, melynek több formája is lehet : 

      if (logikai kifejezés) végrehajtási utasítás
Ezt egy sorba kell írni. Nézzünk egy példát, ahol x elõjelét kapjuk meg: 
      if (x .LT. 0) x = -x
Ha több utasítást is végre kivánunk hajtani a feltélel teljesülése esetén, akkor az alábbi formalizmust kell követnünk: 
      if (logikai kifejezés) then
         utasítások
      endif
A legáltalánosabb forma az if utasításhoz, az alábbi: 
      if (logikai kifejezés) then
         utasítások
      elseif (logikai kifejezés) then
         utasítások       :
       :
      else
         utasítások
      endif
A végrehajtás felülrõl lefelé halad. A program végighalad a feltételeken, és ahol igazat talál, ott végrehajta a hozzá kapcsolodó utasítást. Miután a program megtette ezt, az endif. utasítással záródik le a futtatás.

Egymásba ágyazott if állítások

Az if utasítás állhat több egymásba ágyazott, többszintû feltételes parancsokból is. Az olvashatóság érdekében célszerû bekezdéseket használni. Nézzünk erre egy példát: 
      if (x .GT. 0) then
         if (x .GE. y) then
            write(*,*) 'x  pozitiv es x >= y'
         else
            write(*,*) 'x  pozitiv de x < y'
         endif
      elseif (x .LT. 0) then
         write(*,*) 'x negativ'
      else
         write(*,*) 'x nulla'
      endif
Azonban nem érdemes túl sok elágazást alkalmazni, mert a sok feltételt nehéz követni.

 

Copyright © 1995-7 by Stanford University. All rights reserved.

Fordították: Seres András Tamás és Szalai Szilvia (ELTE-TTK)

 [Tovább] [Tartalomjegyzék]