A segédprogramot Révész Beáta írta.

A matematikai háttér:

Az (x(i), y(i)) (ahol i = 1,.. ,n) valószínûségi változók korrelációs együtthatóját a következõ formula adja meg:

A korrelációs együttható a lineáris kapcsolat mérõszáma, értéke mindig egy -1 és 1 közötti szám. Ha =1, akkor a mérési pontok 1 valószínûséggel egy egyenesen vannak, tehát lineáris kapcsolat van közöttük. Ha a két adatsor független egymástól, akkor a korrelációs együtthatójuk 0. Fordítva nem mindig biztos, ezért ekkor csak azt mondhatjuk, hogy x és y korrelálatlan. A függetlenség csak akkor következik a korrelálatlanságból, ha (X,Y) kétdimenziós normális eloszlású.

A subroutine használata és meghívása

A subroutine-t a fortran program program szegmensébõl, vagy egy, a programban szereplõ másik subroutine-ból lehet meghívni a következõ módon:

call pearsn(x,y,n,r,prob)

ahol:

• x és y az x(n) ill. y(n), n elemû valós tömbök (n természetesen egész) (ezeknek a korrelációs együtthatójára vagyunk kíváncsiak)
  
• r a korrelációs együttható (valós)
  
• prob a Student-eloszlás valószínûsége (valós).

Ezek közül

• a bemenõ adatok: n, x(i), y(i) (i=1,n)
  
• kimenõk: r, prob

Fontos: max 15 elemszámú vektorokat adhatunk meg.

Megj.: Természetesen gondoskodni kell arról, hogy a meghívás helyén megfelelõen legyenek deklarálva az egyes változók (a bemenõk és a kijövõk is!).

Példa a segédprogram használatára:

program teszt
integer n, i, j
REAL prob, x(15), y(15), r
call pearsn(x,y,n,r,prob)
write(*,*) r, prob
stop
end

Próbafuttatás:

vektorok elemszáma: 3
Az x vektor 1. eleme : 3
Az x vektor 2. eleme : 3
Az x vektor 3. eleme : 4
Az y vektor 1. eleme : 5
Az y vektor 2. eleme : 4
Az y vektor 3. eleme : 6

Ha jól írtad be, ezt kell kapnod:

Eredmények:(a korrelációs együttható) 0,866.... és (a Student-eloszlás valószínûsége) 0,333...

A segédprogramot itt leled: korr.for

[Vissza a fõoldalra]