Kifejezések és értékadás

3. Kifejezések és értékadás

a) Kifejezések

A kifejezések egy műveleti jelből állnak (pl. +, -, *, /, // és **) és legalább egy operandusból. Az operandusok lehetnek pl. számok vagy sztringek (szövegek, karakterláncok).
A kifejezések három féle értéket "adhatnak vissza": számot, betűt/szöveget vagy logikai értéket. Például: egyszeru-kifejezesek.f90

program egyszerukifejezesek
implicit none
integer :: gyerekek_szama = 1
character(len=8) :: szovegvaltozo = "valamit"
integer :: kicsi = 2

write(*,*) "gyerekek_szama+1=",gyerekek_szama+1   ! szam
write(*,*) "Ezzel osszefuzunk "//szovegvaltozo    ! szoveg
write(*,*) kicsi .gt. 3, '(ennek hamisnak (pl. F vagy false)&
& kell lennie, mert 2 nem nagyobb, mint 3)'        ! logikai
end program egyszerukifejezesek

Fordítása és futtatása:

gfortran egyszeru-kifejezesek.f90 -o egyszeru-kifejezesek.exe
./egyszeru-kifejezesek.exe

Az eredmény:

gyerekek_szama+1= 2
Ezzel osszefuzunk valamit
F (ennek hamisnak (pl. F vagy false) kell lennie, mert 2 nem nagyobb, mint 3)

Ezen kívül a „belső” műveletekhez:

A műveleti jelek definiálhatók a felhasználó által, például .INVERSE.
A definiált műveleti jelek (egy vagy két operandussal) egy eljárásban kerülnek meghatározásra, és alkalmazhatóak más típusoknál, vagy típusok kombinációjánál. A műveleti jel működése egy külön eljárásban van megadva, amelyre hivatkozni kell a főprogramban is. Az ilyen műveleti jelek hatékony segítséget jelentenek, amikor származtatott típusokkal és függvényekkel együtt használjuk mint objektumok és műveleti jelek programcsomagjával.
A beépített műveleti jelek felülbírálhatóak lehetnek; származtatott típust használva, a felhasználó pontosan megadhatja, hogy milyen műveletet jelent ennek az új típusnak az összefüggésében.

<< Előző | Következő >>

Oldal tetejére | Vissza a főoldalra