A könyvtárfájlok neve lib -bel kezdõdik és .a.-val végzõdik. Nem kizárt, hogy néhány könyvtárfájlt már a rendszergazda telepített a gépre, általában ezekbe a könyvtárakba: /user/lib és/vagy /user/local/lib. Tehát például lehetséges, hogy a BLAS könyvtárfájl ebben a fájlban található./user/local/lib/libblas.a. A -l használatával linkelhetjük össze a könyvtárfájlt programunkkal, az alábbi módon:
f77 fo.f -lblasTermészetesen több könyvtárfájlt is linkelhetünk:
f77 fo.f sub.f -llapack -lblasFontos a felsorolás sorrendje, a fenti példánkban -llapack hamarabb listázódik ki, mint -lblas, mivel a LAPACK hívja a BLAS routine-okat.
Ha egy saját könyvtárfájlt kívánunk létrehozni, akkor miután a forrás kódokat lefordítottuk célkódokká egy közös fájlba kell gyûjtenünk ezeket. Ebben a példában egy my_lib nevû könyvtárfájlt hoznuk létre:
f77 -c *.f ar rcv libmy_lib.a *.o ranlib libmy_lib.a rm *.oAz és utasításokról több infót akármelyik UNIX kézikönyvben is találhatunk. Miután megvan a könyvtárfájlunk, már linkelhetjük is:
f77 main.f -L. -lmy_lib
Ebben rejlik a könyvtárfájlok nagy elõnye, elég egyszer lefordítani, de ezután akárhányszor használhatjuk.
Copyright © 1995-7 by Stanford University. All rights reserved.
Fordították: Seres András Tamás és Szalai Szilvia (ELTE-TTK)