A segédprogramot Révész Beáta írta.
A matematikai háttér:
Az (x(i), y(i)) (ahol i = 1,.. ,n) valószínûségi változók korrelációs együtthatóját a következõ formula adja meg:
A korrelációs együttható a lineáris kapcsolat mérõszáma, értéke mindig egy -1 és 1 közötti szám. Ha =1, akkor a mérési pontok 1 valószínûséggel egy egyenesen vannak, tehát lineáris kapcsolat van közöttük. Ha a két adatsor független egymástól, akkor a korrelációs együtthatójuk 0. Fordítva nem mindig biztos, ezért ekkor csak azt mondhatjuk, hogy x és y korrelálatlan. A függetlenség csak akkor következik a korrelálatlanságból, ha (X,Y) kétdimenziós normális eloszlású.
A subroutine használata és meghívása
A subroutine-t a fortran program program szegmensébõl, vagy egy, a programban szereplõ másik subroutine-ból lehet meghívni a következõ módon:
call pearsn(x,y,n,r,prob)
ahol:
Ezek közül
Fontos: max 15 elemszámú vektorokat adhatunk meg.
Megj.: Természetesen gondoskodni kell arról, hogy a meghívás helyén megfelelõen legyenek deklarálva az egyes változók (a bemenõk és a kijövõk is!).
Példa a segédprogram használatára:
program teszt
integer n, i, j
REAL prob, x(15), y(15), r
call pearsn(x,y,n,r,prob)
write(*,*) r, prob
stop
end
Próbafuttatás:
vektorok elemszáma: 3
Az x vektor 1. eleme : 3
Az x vektor 2. eleme : 3
Az x vektor 3. eleme : 4
Az y vektor 1. eleme : 5
Az y vektor 2. eleme : 4
Az y vektor 3. eleme : 6
Ha jól írtad be, ezt kell kapnod:
Eredmények:(a korrelációs együttható) 0,866.... és (a Student-eloszlás valószínûsége) 0,333...
A segédprogramot itt leled: korr.for