BÁTORKŐ VÁRA

Találkoztunk 2007. május 26-án, szombaton a várpalotai buszpályaudvaron a 10 órakor induló jásdi busznál (azokkal, akik nem késték le a buszt). A jásdi busszal Tésig utaztunk (10:24).

PROGRAM:

Tés -(P□P)- Kis Futóné -(P)- Bátorkő vára (Pusztapalota) -(P)- Várvölgy -(P)- Várpalota.

A túra hossza: 16 km, szint: 200 m

(Bátorkő várában legutóbb 1981. augusztus 2-án jártunk.)

Túravezető: Haszpra László

Résztvevők:

A tervezett és a megvalósult túraútvonal
 

Bátorkő vára: A Várpalotától Tés felé, északnyugati irányban húzódó Várvölgy kanyarulatában, a várostól mintegy 3 km távolságban, erdő borította hegyek között, meredek sziklabércen magános várrom áll. A romot Pusztapalota néven ismerték és ismerik ma is.
Az okleveles adatokban először 1326-ban szereplő Bátorkőt, a Bakony és a Vértes majdnem valamennyi várához hasonlóan, a Csák nemzetség építtette. A fél országra kiterjedő hatalmuk megtörése után Anjou Károly Róbert király Csókakő, Gesztes és Csesznek várakkal együtt 1326-ban vette el Bátorkőt is Csák nembeli Pétertől és Istvántól. Az erről szóló oklevél megjelöli a vár helyét is.
Bátorkő 1326-tól a század közepéig királyi vár lett, 1350-ben aztán a hozzá tartozó falvakkal együtt I. Lajos király az Újlaki család ősének, Kont Miklósnak és testvéreinek adományozta. Az új birtokosok nemzedékeken keresztül laktak a várban és birtokain. A 14. század végén költöztek le a várból gótikus palotájukba, amelynek helyére épült a mai várpalotai vár. Bátorkő ettől kezdve veszített a jelentőségéből, és bár sok 15. századi adatot ismerünk róla, az Újlakiak újonnan emelt fényes lakóhelyéről most már Palotának nevezett kastély mellett alig volt szerepe. 1539-ben, amikor az egész uradalmat a Podmaniczkyak kapták meg, már puszta és elhagyott volt.
A vár az elkeskenyedő völgybe benyúló sziklaormon egyetlen hatalmas toronyból és az azt körülvevő falakból állt. A torony háromemeletes volt. Csak az északi fala maradt meg, benne az emeleteket elválasztó fafödémek gerendalyukaival, a felvezető lépcsők nyomai és egy-két ablak. (Vártúrák kalauza)