TÚR

 

Találkoztunk 2007. augusztus 4-én, szombaton reggel 7.40-kor a Nyugati pályaudvaron a Szolnokra 8.05-kor induló Páva IC debreceni közvetlen kocsijánál. A vonat 10.53-kor érkezett Debrecenbe, ahonnan 11.12-kor utaztunk tovább Fehérgyarmatra, ahová 14.05-kor futottunk be. Itt kisétáltunk a főútra, ahol a megállóban 14.43-kor felszálltunk a kishódosi buszra, amivel 15.58-ra érkeztünk Nagyhódosra.


PROGRAM
- a terv és ami megvalósult (a túravezető tollából):

augusztus 4.
szombat:
Utazás, táborverés a Túr partján. Remélem, találunk tűzifát, hogy idei első nomád vacsoránkat megfőzhessük.

Találtunk, vacsora esőben.
 

augusztus 5.
vasárnap:
Indulás Nagyhódosról, a sonkádi zsilipnél átemelés az Öreg-Túrra. Továbbevezés egy jó táborhelyig. Hogy mennyit haladunk, az a Túr, majd később az Öreg-Túr sebességén múlik. Örülni fogunk, ha ez utóbbi nem teljesen áll.

Az alacsony vízállás miatt már a nagyhódosi híd alatt ki kellett szállni a hajókból. Kipakolni csak azért nem, mert - részben már emiatt - a holmikat a reggelre érkező Nyersék Peugeot-jával átküldtük Sonkádra, ahol Tünde és Szabó Péter ebéddel vártak bennünket, Margit és Balázs addigra már hazaindultak. A víz az Öreg-Túrban is nagyon kevés, ami nem sok jóval kecsegtet. Minden esetre a jó táborhelyet megtaláltuk.
 

augusztus 6.
hétfő:
Romantika, lendület és szegény Fekete Géza a Túron. Készleteinket Kölcsén tölthetjük fel, ha szükséges.

Táborozás még Túristvándi előtt. Volt minden, a kis víz miatt több is a kelleténél. Lassabban haladunk, mint terveztük, bár az elmaradás még nem jelentős. Szép táborhelyet találtunk a jobb parton, csak a kiszállás nem ideális, rendszeres fürdőjáratot tartunk fenn a túlsó partra.
 

augusztus 7.
kedd:
Indulás után, még délelőtt elérjük Túristvándit, ahol megnézhetjük a híres három kerekes vízimalmot. (Érkezéskor vigyázni kell, neki ne menjünk!) Ha olyan a vízállás, akkor átemelünk. Ha hétfőn nem tettük meg, akkor itt az idő a bevásárlásra. Estére elérjük Nagyarnál a Tisza töltését. A gát tövében sátrazunk.

Több az akadály mint hajdan, lassabban haladunk. Túristvándiban sok időt töltünk a vásárlással és a malommal, csak 4 óra körül indulunk tovább. A kempinges le akar beszélni a továbbmenetelről, egy két hónappal korábbi vihart emleget, ami teledöntötte fákkal a folyómedret. Üzleti fogásnak gondoltuk, de sajnos igaza lett, alig haladunk. 100 méterenként akadály, néha teljes átemelés, csak pakolni sincs hová. 7-kor szükségtáborhely egy gyümölcsösben. Noha a folyón sokat mentünk, a sok kanyar miatt alig 500 m-re vagyunk Túristvánditól.
 

augusztus 8.
szerda:
A nap elején mindjárt jót cipekedünk: átemelés a Tiszára (707 fkm). Ha látunk jó homokpadot, mindjárt kiélvezzük, hiszen ilyenhez a Túron nem lehetett szerencsénk. Ha jó táborhelyet látunk (pl. Gulács közelében, 693 fkm), s jó az idő, akkor akár pihenővé nyilváníthatjuk a délutánt, hiszen Ugornya után már nem lesz ilyen tiszta a víz. (Slaci! Hozzál zsineget bójáknak, palackot és követ talán találunk helyben is.) (14 km)

Reggel magyarázkodás a rendőröknek, meg telefonon a gyümölcsös tulajdonosának. Remélem, nem lesz következmény - a rendőrök is remélik, még sose jelentettek fel 31 embert egy csoportban. A továbbhajózást nem adjuk fel, hiszen evezőstúrára jöttünk, vagy mi a szösz. De a csomagokat egy fuvarossal (Váradi István, 06-20/958-2371, www.vandorvizitura.hu, 5000 Ft) átszállíttatjuk a nagyari Túr-zsiliphez, ahol majd a Tiszára átemelünk. Csomagok nélkül már haladunk, de akadály átlag 100 m-enként, gyakori kiszállással, stb. Ebéd, ha annak nevezhető, a vízen. A végén több kilométer béka-lencse meg miegymás, lassít és nem látni, hogy mi van a vízben. Csak a meg-megtorpanásból és a hajóorr folytonos döndüléseiből tudjuk, hogy újabb és újabb fatörzsnek futunk. Jó, hogy ilyen erősnek építettük. Esteledik, mire célba érünk, tele a hócipőnk. Jövőre biztos, hogy nem a Túrra jövünk. Már a víz tisztasága sem a régi.
 

augusztus 9.
csütörtök:
Ma evezős napot tartunk, hogy haladjunk is. Fürdés, lángosozás Gergelyiugornyán (közben egy különítmény gondoskodik az ellátmányról - reméljük, utoljára), majd továbbevezünk, s igyekszünk minél jobban eltávolodni a Szamos torkolatától. Megkísérelünk lejutni Újkenéz térségébe (660 fkm), megközelítve az ukrán határszakaszt. (33 km)

A Tiszára emelés csak lovas kocsival lehetséges (Kati rendelte), a régi út leomlott. Elmegy vele a délelőtt, több mint egy km-re kell mindent áthordani valami négy fordulóban, több hajót kézben (707 fkm) (a fuvaros 2000 Ft-ot kért, adtunk 2500-at). Ebéd a tivadari strandon, utána az első kanyarban megállunk táborozni (704 fkm). Jól esik a kis pihenő, elég egy homokvárra, bár a cirkalmazásra már nincs idő. (3 km)
 

augusztus 10.
péntek:
Jókor el kellene indulni, hogy kényelmesen túljussunk az ukrán határszakaszon. Emlékeim szerint nincsenek rajta jó táborhelyek, s azt sem tudom, feloldották-e a korábbi táborozási tilalmat, ami a magyar oldalra is vonatkozott. Elhaladunk Záhony mellett (628 fkm), s Győröcske térségében keresünk táborhelyet (623 fkm, remélem, itt már lehet táborozni, szemben még Szlovákia a 620,8 fkm-ig). (37 km)

Rendben elindulunk, fürdés egy homokpadon. Néhányan Naményból utaznának haza, mivel az egyszerűbb, de kisebbségben maradtak, így ütemesen haladunk Ugornyáig. (Végre egy igazi evezős nap.) Slaciék innen hazautaztak. Ebéd alatt hatalmas zivatar, utána kisüt a nap. Evezünk 6-ig, táborozás újabb homokpadon egy balkanyarban a bal parton(672 fkm). (32km)
 

augusztus 11.
szombat:
Az utolsó evezős nap, ha csak fél nap is. Friss indulással könnyűszerrel elérjük a szabolcsveresmarti komp lejáróját (604 fkm), ahova könnyen értünk tud jönni az autó. 11.30-ra oda kell érnünk, mert felpakolás után a kocsinak haza kell érnie, s ez is vagy 5 óra, s a lerakodáshoz is idő kell majd. Buszra szállunk, majd vonattal utazunk tovább, s Budapestre az esti órákban érkezünk. (19 km)

Hajnalban elered az eső, de már napsütésben indulunk. Cél az aranyosapáti komp (669 fkm), nem túl megerőltető (3km). A társaság jó része elmegy a déli busszal, s késő délutánra haza is ér. Ákos meg én az autóval utazunk, Demeter Laci és Frenyó Péter velünk maradnak pakolni. A kocsi jó későn érkezik, ráadásul felforrt hűtővízzel, beletöltünk vagy 7 literrel. Felpakolunk, majd a kocsi elviszi Lacit és Pétert a vasúthoz, ők is hazaérnek 8 körül. Mi 3 körül indulunk, először 125 km múlva forr föl ismét a hűtővíz, megállunk. Aztán már 15 km-enként ismétlődik, és már zuhog. A Signelit új és nagy dobozos Peugeot-ja indul értünk. Átpakolás után már jó tempóban haladunk hazáig. A saját hajókat Slaciéknál rakjuk le, majd másnap, személyautóval visszük ki Tahiba, Dunakeszire stb, őket. Én este 11-re érek haza.
 

Túravezető: Albert Gábor

Résztvevők:

Albert Gábor Jányoki Anna Molnár Kinga Radácsi Katalin
Antusek Alíz Jányoki Ákos Muha Balázs Róka András
Balázsi Júlianna Jóbai Zsolt Muha István Szabó Kinga
Demeter Attila Kiss Mária Nyers Judit Szabó László
Demeter Györgyi Kracsek László Nyers László Szabó Péter
Demeter László Kupcsulik András           Szabolcs Szabó Tünde
Frenyó Péter Kupcsulik Fatima Petróczi György Tóth Anikó
Halász Éva Kupcsulik Szilvia Petróczi Zsolt  

 

 

 

 

 

Fényképek - ez a résztvevőkön múlik!