A Meteorológiai Tanszék rövid története
A kezdetek
A meteorológia - annak kutatása és oktatása - akkor indulhatott fejlôdésnek, amikor megkezdôdtek a rendszeres meteorológiai megfigyelések. Az elsô lépéseket nálunk 1753- ban tették meg a Nagyszombati Egyetemen, ahol Weiss Ferenc rendszeres idôjárási feljegyzéseket készített. Az egyetem Budára helyezésével ezek a Várban az Egyetemi Csillagdában folytatódtak. Az észleléseket 1818-ig a Várban, ettôl kezdve a csillagda Gellérthegyen épült új épületében végezték 1848-ig. 1870-ben az MTA kezdeményezésére megalapították a Magyar Királyi Országos Meteorológiai és Földdelejességi - késôbb Földmágnességi - Intézetet. Ezzel egyidôben már felmerült az egyetemi tanszék létesítésének a kérdése is.
A századforduló után 1906-ban Héjas Endre sürgette a Budapesti Tudományegyetemen egy önálló meteorológia tanszék létesítését. 1919-ben ismét felmerült egy önálló meteorológia tanszék létesítésének gondolata, annál is inkább mert e tudományt, igaz más kurzusok keretében, már oktatták az Egyetemen. A fizikai és a leíró földrajz keretében Lóczy Lajos elôadásaiban helyet kapott a meteorológia, Kövesligethy Radó pedig már 1890 óta rendszeresen tartott elôadásokat "Meteorológia" címen. Hasonló módon Czirbusz Géza professzor is adott elô klimatológiát, hol önnállóan, hol a leíró földrajz részeként. Klupathy Jenô ugyancsak hirdetett a meteorológia körébe tartozó elôadásokat. Az Egyetem gondoskodott arról, hogy a meteorológiának magantanára legyen, és több ízben felvetôdött egy állandó tanszék kérdése, de megoldást nem nyert.
A Magyar Meteorológiai Társaság 1926. évi közgyűlésén ismét elhangzott elôterjesztés egy önálló meteorológia tanszék ügyében, de sem ez, sem az 1938-ban megismételt lépések nem vezettek eredményre. A közel két évtizedes mozgalom, amelyet a Magyar Meteorológiai Társaság indított el, végülis 1945-ben járt sikerrel.
A Tanszék megalakulása
A budapesti Pázmány Péter (késôbb Eötvös Loránd) Tudományegyetemen a meteorológia tárgykörében 1945-ben létesült tanszék a Légkörtani és Éghajlattani Tanszék nevet kapta, vezetésével Száva-Kováts Józsefet bízták meg. A tanszék szervezetileg a Bölcsészettudományi Karhoz tartozott és a Múzeum körút-i fôépületben kapott helyet.
1949-ben az egyetemet átszervezték, és létrehozták az önálló Természettudományi Kart, amely a Bölcsészettudományi Kar 22 tanszékét és intézetét, a Botanikus Kertet, a Fizikai- Kémiai Intézetet valamint az Embertani Intézetet foglalta magában. 1953-tól a tanszék új neve Meteorológia Tanszék.
A Tanszéket 1945 és 1953 között Száva-Kováts József vezette. 1953-ban koholt vádak alapján elbocsátották, és bebörtönözték. 1953-tól 1970-ig a tanszékvezetôi tisztet Dési Frigyes töltötte be. Dobosi Zoltánt 1970-ben bízták meg a tanszék vezetésével. A tanszék irányítását 1983-ban Rákóczi Ferenc vette át. Rákóczi professzor úr nyugállományba vonulásával Bartholy Judit került a tanszék élére.
1986-1998 szeptemberéig a tanszék az Egyetem Ludovika téri épületében volt található. Ekkor a Tanszék átköltözött Lágymányosra.
Egyetemi meteorológus képzés a Tanszéken
Jóllehet 1945-ben megalakult a tanszék, de a meteorológus képzésre még öt évet kellett várni. Az elsô meteorológus hallgatókat 1950-ben vették fel, a képzési kurzus 4 és fél éves volt, azaz az elsô meteorológus diplomákat 1954 szeptemberében vehették kézbe a hallgatók. Ez a képzési szakasz négy évfolyam kibocsátása után lezárult. 1954 és 1957 között 113 diplomás meteorológus került ki az egyetemrôl. A képzést az elméleti és gyakorlati tárgyak egyensúlya jellemezte és színvonala a kor szintjén állott.. A tanszemélyzet létszáma nem volt elegendô arra, hogy minden tantárgy oktatását és gyakorlat vezetését ellássa, ezért szükséges volt az Országos Meteorológiai Intézet szakembereinek az oktatási munkába való bevonása. Ez a tendencai a mai napig is jellemzô.
A meteorológusok ilyen gyors ütemű képzése az úgynevezett "megemelt 5 éves terv"-nek volt köszönhetô és félô volt, hogy a szakma telítôdik. Olyan stratégiát kellett kidolgozni, amely biztosítja a szakember utánpótlást, egyben nem állítja a végzôs hallgatókat elhelyezkedési nehézségek elé. Erre alkalom is nyílt, mert 1957-tôl az egyetemi képzést 5 évre emelték fel, ez a mai napig érvényben van.
Az új képzési formában a matematikus, fizikus, matematika-fizika és földrajz szakos hallgatók speciális képzési formaként felvehették a meteorológiát. A vállalkozó hallgatók harmadéves korukig plusz óraszámban hallgattak meteorológiai tárgyakat és ekkor döntöttek, hogy kívánnak-e meteorológus diplomát szerezni. Harmadéves koruktól - megemelkedvén a heti meteorológiai órák száma - alapszakjukon órakedvezményt kaptak és kettôs diplomával végeztek. Ez az oktatási forma 1958-ban indult be, így 5 évig, 1962-ig a Kar nem adott ki meteorológus diplomát. Ebben a képzési formában, amely 1980-ban zárult, 92 kettôs diplomájú szakembert képzett ki a tanszék.
1980-81-tôl ismét egyszakos meteorológiai diplomákat állít ki az Egyetem. Ugyanis, bár a kettôs diplomával rendelkezôk szakmai színvonala kielégítô volt és kiállta a gyakorlat próbáját, mégis a meteorológiában bekövetkezett fejlôdésnek (számítástechnika, űrtechnika) az oktatásban is tükrözôdnie kellett, és ez új diszciplinák: numerikus elôrejelzés, műholdmeteorológia, környezetvédelem stb. bevezetését tette szükségessé. Ez már megoldhatatlannak bizonyult a korábbi kereteken belül.
Forrás: Fejezetek a magyar meteorológia történetébôl 1971-1995, OMSZ, Budapest, 1995